Ismerni az elidegenítő szülő gondolkodásmódját olyan, mintha előre tudnád, hogy mit lép a másik sakkban.
Ekkora ziccert te sem hagyhatsz ki!
Az ellened, és a gyereked ellen zajló bántalmazás egyik sarokpontja, hogy megtanulj az elidegenítő szülő fejével gondolkodni.
Ami nem egyszerű, mert gyökeresen eltér a te gondolkodásmódodtól.
Tartalomjegyzék
[lwptoc]
Miért viselkedik így az elidegenítő szülő?
A bántalmazó, elidegenítő szülő önbizalma alacsony.
Nem érzi jól magát a bőrében.
Mintha lenne a fejében egy negatív én, ami folyamatosan azt állítja, hogy ő értéktelen, nem szerethető.
Ez ellen a belső hang ellen folyamatosan küzd. A szeretetért folyó belső harc olyan küzdelem, amit nem veszíthet el. A létezése értelmét veszítené el. A küzdelmet meg kell nyerni bármi áron. Nem számítanak a módszerek, vagy az eszközök.
Ez az elemi hajtóerő vezeti az elidegenítő szülőt a küldetésében.
Hogy éri el, hogy megkapja a vágyott szeretetet?
Mivel az elidegenítő szülő önmagát rossz szülőnek gondolja, alacsony önértékeléssel, ezért folyamatos önigazolást keres, hogy ő igenis ér valamit.
Az önigazolást pedig abban találhatja meg, hogy a szülőtársát lejjebb akarja taszítani önmagánál. A világ előtt hazugságokkal, felnagyított sérelmekkel addig alázza mások, és a gyerek előtt, míg ők elhiszik ezeket az állításokat.
Ezzel azt bizonyítja magának, hogy az ő értéktelenségénél van rosszabb is. Egyértelmű, hogy te még nála is rosszabb vagy.
Ebben az összehasonlításban pedig ő lehet a "jó", ő kerülhet ki győztesként.
Az elidegenítő szülő számára minden ember csak eszköz, hogy ezt az igazát bizonyíthassa.
A barátok, az ügyvédek, a szakemberek, a bíróság, a gyerek tanárai, a sajét szülei, akár még a te szüleid is.
Előttük ő egy mártír, aki az egész életét a gyerekeiért áldozza fel.
Ezzel elismerést, „tiszteletet” vált ki, amiből ő azt a következtetést tudja levonni, hogy szeretik, tehát szerethető.
A gyereke is eszköz a szeretetért folyó harcban. Meg akarja szerezni az ő szeretetenergiáját is.
Ha kizárja a szülőtársát a gyerek neveléséből, akkor a gyerek csak tőle függ.
A gyerek is összehasonlítgatásba kezd, hogy ki a jó szülő, és ki nem.
Végül a hosszútávú negatív kampány, a szeretet elvesztésétől való félelem a gyereket választás elé állítja:
„Vagy engem szeretsz, vagy senkit!”- szól a gyerek fejében a bántalmazó, elidegenítő szülő hangja.
A gyerek választani kényszerül, túsz az elidegenítő szülő kezében.
Az ő tudatmódosított állapotában igaznak gondolt szeretettel megajándékoza az elidegenítő szülőt.
Mivel a bántalmazó, elidegenítő szülő valóságérzékelése, a felelősségvállalása alapjai is kétes lábakon állnak, ezért ez a kétoldalról kapott szeretet (gyerek, külvilág) elegendő ahhoz, hogy túléljen, és lehalkítsa a fent már említett belső hangot (hogy ő maga nem elég szerethető).
Mitől lesz valakiből elidegenítő szülő?
A szülők, vagy környezet okozta gyerekkori bántalmazás, ezek fel nem dolgozása traumatizálhat annyira, hogy az érzelmi (sok esetben fizikai) túlélést a valóságból kiszakadás, vagy a valóság teljes átformálása biztosítja.
A kiszakadás sokszor annyira sikeres, hogy nem is akar, vagy nem tud visszaemlékezni arra, hogy vele mi történt gyerekként.
Gyakori, hogy magát a bántalmazót piedesztálra emeli, és azt kommunikálja a világ felé, hogy "Ő" milyen nagyszerű ember.
Mindenkinek az a legfontosabb az életében, hogy mennyi szeretetet kap másoktól.
Ha a szeretet nem érkezik meg hozzá, mert lélekben már elzárta magát ettől, akkor az élete folyamatos szeretethiányban fog zajlani.
Egy-egy jó teljesítmény az élet bármely területén képes elterelni a figyelmét a szeretethiányról. De csak ideiglenesen.
A párkapcsolat első időszaka is ebben a „szeretetben” telik.
De mivel a potenciális elidegenítőt érzelmi falak veszik körül, hiába próbálkozik a társa őt szeretni. ő inkább mindig arra fog figyelni, hogy mi az, ami még mindig nincs meg a kapcsolatban. Mi az, amivel még mindig elégedetlen lehet.
Amikor megszületnek a gyerekek megváltozik minden!
A gyerekektől érkező feltétel nélküli szeretet az első tiszta szeretet, amit végre megérdemeltnek érezhet. "Jár neki" az egész addigi küzdelmei után. És ezt nemcsak megérdemli, de ki is sajátíthatja. Egyszerűen nem hagyhatja, hogy a gyermek mással is jó kapcsolatot áplojon (hiszen akkor az elidegenítő szülő megint "veszíteni fog".)
Amikor a társ válni akar, menekülni a folyamatos pszichoterrorból az elidegenítő szülő énje életre kel, és beindítja a bosszúhadjáratot.
Az ügyefeleink jelentős része számol be arról, hogy a gyerek születése az első komoly fordulópont, amikor a kapcsolat átvált rémálommá.
A szülői elidegenítést akkor szándékosan csinálja veled, vagy sem?
1. Az első sokkhatás az elidegenítő szülővel kapcsolatban
Miközben ébredezel az első sokkhatások alól, tisztában vagy vele, hogy bántalmazott vagy, keresed a kérdéseidre a választ. Próbálod megérteni a szülőtársad, hogy mi motiválja abban, hogy ilyen rútul elbánjon veled.
Az első válaszaid valahogy így néznek ki:
„Nem értem, hogy miért viselkedik így velem?”
„Nem veszi észre, hogy ezzel a gyerekeknek is fájdalmat okoz?”
Mivel meg akarod oldani a helyzetet, szinte biztos, hogy megpróbálsz logikusan hatni rá, igyekszel a közös gyerek szenvedéseire felhívni a figyelmét, jelzed felé, hogy maradandó sérüléseket okoztok a gyereknek, számtalan észérvet és bizonyítékot sorakoztatsz fel.
2. A második sokkhatás az elidegenítő szülővel kapcsolatban
A második sokkhatás akkor ér, amikor felismered, hogy mindez nem hat rá. Nem áll le az ellenneveléssel, és továbbra is elzárja tőled a gyereket.
Ekkor megfordul benned a gondolat:
„Mi van, ha a volt párom nem normális? Ilyet épeszű ember nem tesz a társával, pláne nem a gyerekével!”
Elkezdesz rákeresni a tünetekre, szembe találkozol olyan szavakkal, mint: nárcisztikus, bipoláris személyiségzavar, szülői elidegenítés.
Megjegyzés: Ennek a cikknek nem az a feladata, hogy látatlanban diagnosztizáljon valakit, mert ez lehetetlen. Csupán abban próbál segíteni, hogy megértsd, min mész keresztül, mivel szembesülsz, és abban hogyan igazodj el.
3. A harmadik sokkhatás az elidegenítő szülővel kapcsolatban
A harmadik kiábrándító felismerés az lesz, amikor rájössz, hogy a szülőtársadból hiányzik a valóságérzékelés, és a felelősségvállalás.
Egy olyan világot épít, ami torz, és valójában mélyen legbelül nagyon is tisztában van azzal, hogy amit tesz, azzal árt a gyerekének.
Tehát szándékosan bántalmaz téged, és a gyerekedet!
De miért teszi mindezt?
Mert a szeretetért folyatatott belső küzdelme olyannyira fontos számára, hogy az se érdekli, ha közben a gyerekének árt, aki őt szereti.
Mivel évtizedek óta szeretethiányban él a maga teremtette falai mögött, ezért a túléléséhez minden szeretetre szüksége van, amit el tud venni másoktól.
A gyereke szeretetére leginkább.
Leáll-e valaha az elidegenítő szülő?
Az évekig elhúzódó válások, és az elidegenítéses válások közt van egy komoly különbség.
Az elhúzódó válások egyszer elérik a megbékélést, a nyugvópontot. Kétségtelen, hogy ebben is mindenki sérül, de VAN vége.
Az elidegenítésnek NINCS vége.
És ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Főleg, mikor abban reménykedsz, hogy egyszer ennek is vége lesz.
Mivel az elidegenítő szülő nem megy terápiára, nincs önreflexiója, a falait nem hajlandó lebontani, ezért állandó szeretethiányban éli az életét (amiért MINDIG valaki más a hibás, és felelős).
Ezért az egész hátralévő élete arról szól, hogy ezt az állandó szeretethiányt valahogy elfedje, és még a gyerekeit is addig hajlítsa, amíg a gyerekek minden szeretetüket rá, és csak rá áldozzák.
Közben a gyűlöletet folyamatosan fenntartja ellened, nincs megbékélés a részéről.
Hiszen ha csak egy aprócska szeretetmorzsát is kivisz feléd a gyerek az ő kapcsolatukból, akkor ő már vesztesnek fogja tekinteni magát.
Ebben a "harcban", ami az ő fejében, lelkében létezik, csak úgy nyerhet, ha valaki más teljesen és száz százalékosan mindent elveszít.
Az elidegenítés folyamata csak akkor ér véget a bántalmazó félnél, ha meghal.
A bántalmazott gyerekben, és benned akkor, ha képesek vagytok kiszállni ebből a mérgező kapcsolatból.
Először te, majd a te segítségeddel a gyerek.
Nem az a kérdés, hogy leáll-e vagy sem, hanem az, hogy meddig tud a gyereketekre hatni?
A bántalmazó, elidegenítő szülő hatása kétrétű.
Az első a közvetlen hatás, ami miatt a gyerek „haragszik” rád, nem akar veled találkozni. Számára te vagy minden rossznak az okozója.
A közvetett hatás abból áll, hogy az éveken, évtizedeken át tartó bántalmazás miatt a gyerek önbizalma sérül. Erős megfelelési kényszer, maximalizmus, szorongás, stb. alakul ki benne.
Ennek hatását kell kidolgoznia magából. Ez pedig csak terápiás folyamat segítségével lehetséges.
Mert a gyerekednek az okozott károk olyan „holttérben” vannak, amire nem lát rá. A gondolkodását, a hiedelmeit, az önértékelését, a világról alkotott képét módosította a bántalmazó szülő tartósan és hosszú távon.
A közvetlen hatás alól kiszakadni „könnyebb”.
Bár ez is éveket, akár évtizedeket vehet igénybe. És csak ezt követheti a teljes lelki feldolgozás folyamata.
Neked, mint elidegenített szülőnek fontos feladatod van!
Egy olyan környezetben kell harcolnod a gyerekedért, ahol a gyereked is ellened dolgozik.
Ha képes vagy erre, akkor nemcsak a saját önbecsülésedet szerzed vissza, miközben átesel egy belső terápiás, gyógyító folyamaton, a gyereked is közeledni fog hozzád.
De egyszerre csak egy lépést tehetsz meg!
Vázlatosan ezek az egymást követő lépések:
1. Kiszakadsz a bántalmazó párod karmai közül.
2. Felismered, hogy te miben éltél éveken keresztül.
3. Megerősödsz annyira, hogy harcolj a gyerekedért. Képzed magad a témában, jogorvoslatot keresel, dolgozol magadon, pénzügyileg rendbe rakod az életed.
4. Számtalan akadállyal találod szembe magad: nem hisznek neked, elutasítanak, megkérdőjeleznek, a hatóságok, gyermekvédelmi szervek, bíróság a bántalmazó pártjára áll. De hiszel abban, hogy a gyerekedet el fogja érni a te feltétel nélküli szereteted, és tovább küzdesz.
5. Támogatod a gyerekeid, ha felbukkannak. Hagyod, hogy felismerjék az összefüggéseket. Biztosítod őket arról, hogy a szereteted állandó, akármi történjen.
6. Saját életeddel példát teremtesz számukra, hogy minden helyzetből fel lehet állni, és ebben erősíted őket is.
Képes vagy küzdeni, talpon maradni?
A szülői elidegenítés elleni küzdelem közben gyakran érzed magad magányosnak, értéktelennek, és tehetetlennek.
Ez nem szégyen! Nem miattad fordultak ellened a gyerekeid.
Csak erőforrás hiányos vagy, amin szükségszerű változtatni.
Sok szakemberrel szemben, belülről ismerem az elidegenítés minden bugyrát.
Időt, energiát, pénzt takarítasz meg a segítségemmel. Közössen feldolgozzuk azokat a traumákat, melyeken keresztülmentél.
Fel tudod venni a kesztyűt a bántalmazó, elidegenítő szülővel szemben, akár a mindennapi életben, akár a bíróságon.
Meg fogsz erősödni, ami a záloga annak, hogy újra egymásra találjatok a gyerekeiddel.
A cikk írójáról:
20 éve foglalkozom segítő munkával. Ez alatt több ezer kliensnek adtam tudásom legjavát.
Több, mint 30 évet éltem gyerekként, fiatal felnőttként szülői elidegenítésben.
Amióta felismertem, több száz elidegenített szülőnek nyújtottam támogatást a legnehezebb időszakokban is.
