Kételkedsz, hogy lesz-e elég erőd az elidegenítő szülővel szemben, de mégsem akarod feladni?
Még a katona is kap szabadságot a fronton, de te nem.
A szülői elidegenítés rosszabb, mint egy pszichothriller.
Hogyan nyerd vissza az erőd? Mire figyelj, hogy túléld?
Bár a szavak drámaiak, de te, mint áldozat a saját bőrödön érzed az elidegenítő szülő "áldásos tevékenységének" a hatását.
Ha megérted ezt a fajta lelki bántalmazást, az az első lépés. Megküzdeni vele a második. És csak utána következik a békére találás nyugalma.
Tartalomjegyzék
[lwptoc]
Az elidegenítő szülő úgy viselkedik, mintha két világ vívna élet-halál harcot egymással
Az elidegenítő szülő fejében egy sajátos, véget nem érő harc zajlik.
Egy harc, melyben minden eszközt bevethet, hogy „megvédje a saját igazát”. Az ő világában teljesen rendben van, hogy neked ártson.
Hogy milyen okkal teszi mindezt? Ebben a cikkben kapsz rá magyarázatot >
Maga a küzdelem, a szülői elidegenítés az elidegenítő szülő sajátos világában "jogos", és muszáj végigcsinálnia a "végső győzelemig".
Miközben te, mint az egyik áldozata ennek a harcnak megpróbálsz ellenállni, talpon maradni.
Úgy tűnik, hogy ő sosem nem fárad el, te viszont eleinte nem érted, hogy az elidegenítő szülő miért ilyen. Nem érted, miről szól ez az egész valójában.
Később felismered, hogy nem tudod őt leállítani. Védekezel, visszatámadsz. Közben a gyereked távolodik tőled. Keresed a kapaszkodókat.
Érthető, ha ilyen helyzetben egyre dühösebb és tehetetlenebb leszel. Nem vagy egyedül ezzel a helyzettel!
Sok olyan ügyfelünk van, aki a saját összetört világát igyekszik helyreállítani, közben tudja, hogy az már sosem lesz a régi.
Ki a normális a szülői elidegenítés esetén?
Idővel tudatosul benned, hogy a volt pároddal, az elidegenítő szülővel valami nincs rendben.
De mivel kiváló színész, és manipulátor elhiteti a környezetével, a döntéshozókkal, a hatóságokkal, sőt a gyerekeddel is, hogy VELED van a baj.
Az elidegenítő szülő szerint te vagy a hibás, te vagy a nem normális.
Ügyvédet keresel. Ha szerencséd van érti, amit mondasz, és nem jön olyanokkal, hogy „legyél belátóbb, türelmesebb, meg kell egyezni”, stb.
Eljutsz az igazságügyi szakértőhöz. Próbálod bebizonyítani, hogy jó szülő vagy. De a másik könnyen megvezetheti, mivel jó színész.
Te csak magadat adod, ő viszont a tökéletes szülőt.
A bíróság pedig csak azt vizsgálja, hogy kinél lenne jobb helye a gyereknek.
A beadványok, próbálkozások, tárgyalások sokaságán vagy túl, elfáradsz.
Mivel van önkritikád, közben azon gondolkodsz, hogy te hol hibáztál, és tényleg igaza van-e az elidegenítő szülőnek.
„Mi van, ha minden az én hibám, vagy minimum fele-fele?”
Függetlenül attól, hogy nem vagy tökéletes (mert nem vagy az), az elidegenítő szülő elérte a célját.
Kételkedni kezdesz magadban.
A kételyek, ha nem kapsz feloldozást, eljuttatnak a következő állomásra: elfáradsz.
Felőrölnek a mindennapi harcok a gyerekért az elidegenítő szülővel szemben
Két dolog között próbálsz lavírozni:
1. Vagy beleállsz a harcba, és mindenért te leszel a hibás.
2. Vagy igyekszel a másik megértésére, a gyerek érdekére hivatkozva megállapodni az elidegenítő szülővel.
Ezzel a gondolatmenettel csak az a baj, hogy az elidegenítő szülő arra játszik, hogy kiszorítson téged a gyereknevelésből. Sőt, még a gyerek tudatából is.
Ezért teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, a végén mindig te leszel a hibás.
Az elidegenítő szülő mindig könnyebben talál indokokat, ami miatt kicenzúrázhat a gyereked életéből. Akár a jófiút próbálod játszani, akár bekeményítesz.
Ez tehát a 22-es csapdája. Látszólag.
A folyamatos, éveken át tartó harc, annyira kifáraszthat idegileg, hogy ha nem törődsz magaddal, akár bele is betegedhetsz.
Fontos!
A szülői elidegenítést nem szabad félvállról venni! Ebbe szó szerint bele lehet betegedni, idegileg, és fizikailag is.
Nem elhanyagolható a függőségek kialakulása, elmélyülése, sőt az öngyilkosság gondolata sem!
Tehát kötelező magaddal, a saját mentális egészséged megőrzésével foglalkozni!
Még a gyerek is ellened van
A gyerek túsz az elidegenítő szülő kezében.
Őt nem érdekli, minden látszat ellenére sem, ha a gyereknek árt ezzel.
Tisztában van vele, hogy mit tesz.
Mivel egy ember életében a szeretet a legfontosabb, amit kapni lehet, de bármikor vissza is lehet vonni, ezért a bántalmazó, elidegenítő szülő ezen keresztül tartja sakkban a gyereked.
A gyerek ráadásul az önbizalmában is tudatosan gyengítve van. Ezért nincs más választása, mint azt az oldalt választani, ahol úgy érzi, többet veszíthet. És ezt sokszorosan ki is hangsúlyozzák neki.
És hol veszíthet többet?
Ott, ahol megvonják tőle a szeretetet. És ez az elidegenítő szülőnél biztosan megtörténhet.
Az előidézett lojalitáskonfliktus miatt a gyerek ellened fordul.
A gyerek nem miattad támad, hanem azért mert az elidegenítő szülő nem hagy neki más választást.
A te gyereked hol tart ebben a folyamatban?
Vannak-e épkézláb ötleteid, hogy kezeld mindezt?
Nem a te hibád, hogy minderre nem vagy felkészülve, a helyzetet az elidegenítő szülő alakítptta így.
Kinek jobb, ha feladod?
Ha feladod, egyetlen egy ember jár jól: az elidegenítő szülő. És ezzel valahol belül te is tisztában vagy.
Ott motoszkál az emberben ilyenkor, hogy: „lehet, hogy jobb lesz így a gyereknek”.
Minden jel arra mutat, hogy igen, ő is megnyugszik, a másik szülő is leszáll rólad, és elméletileg mindenki jól jár. A gyerek életében helyreáll a béke.
Az a mindennapos tapasztalat a tanácsadásainkon, hogy az elidegenített szülők jelentős része a tehetetlenség hatására erre a következtetésre jut.
Ha feladod, az elidegenített gyermek élete ezzel megpecsételődik.
Csak akkor lesz képes az agymosásból, lelki bántalmazásból, az önbizalomrombolásból kijönni, ha magától felébred.
Ha távoltarod magad ettől a folyamattól, akkor ő elveszíti az egyetlen olyan támaszát, aki belülről ismeri, átlátja a helyzetet.
Ezzel jelentősen lelassítva az eszmélés folyamatát.
Mit jelent ez számokban?
Erre nehéz egyértelműen válaszolni, csupán egy megközelítő értéket tudok adni.
Több, mint 10 évtől egyészen addig, hogy a gyereked soha nem fog felébredni, még az elidegenítő szülő halála után sem.
Gyakorlati példákon keresztül többször azt is megtapasztaltam, hogy maga az elidegenített gyermek, felnőttként maga is elidegenítő szülővé vált.
A lelki nyomás és a fleleősség így elég nagy rajtad.
Van e jogod feladni?
Természetesen van.
Senkinek nincs joga megkérdőjelezni a döntésed, vagy hibáztatni téged.
Ha nem tudsz tovább harcolni a gyerekedért, az nem azért van, mert szándékosan lemondasz róla. Hanem azért, mert nincs elég belső erőforrásod, hogy ezt megtedd.
Ha egy kicsit távolságot tartasz, van-e esély a visszatérésre?
Gyakran hallom, hogy azt tanácsolják az elidegenített szülőnek, hogy nyugodjon meg, most nem tehet semmit, majd évek múlva, mikor a gyerek felnő, „magától” vissza fog térni hozzád.
Ez azonban nem igaz.
Az elidegenítésből akkor tud csak szabadulni a gyereked, ha olyan mértékű konfliktus jön létre az elidegenítő szülő és közte, ami töréspontot okoz.
De az is gyakori, hogy egy-két ilyen töréspont nem elég. És a bántalmazó, elidegenítő szülő „visszaporszívózza” a gyereket.
Akkor mi a megoldás egy elidegenítő szülővel szemben?
A sorozatos agymosás hatására a gyermeked fizikailag, és lelkileg is eltávolodik tőled, miközben lehet, hogy anyagilag is ki vagy zsigerelve.
Ott állsz 30-50 évesen, hogy minden tekintetben a nullán vagy.
Így szinte lehetetlen visszahódítani a gyermeked. Mert nem tud, vagy mer egy összetört emberhez csatlakozni. Ráadásul így könnyen láthatja benned azt a gyengeséget is, amivel az elidegenítő szülő ellened kampámyol nála.
Ezért a felszabadult időd, energiád fordítsd arra, hogy te magad talpra állj!
Ez egy befektetés, amelynek segítségével elkerülheted a belső, és külső összeomlást.
Magyarul: keress egy szakembert, aki a történteket segít neked feldolgozni. Ezt nem tudod kihagyni.
Az „idő majd begyógyítja” gondolkodás, több száz sorstársad elmondása alapján biztosan tudom, hogy nem működik.
Ahogy gyógyulsz, úgy erősödsz, és úgy növekszik a kontraszt a te viselkedésed, kisugárzásod, és az elidegenítő szülő között.
Ez az egyetlen, ami felgyorsíthatja a gyereked kijövetelét ebből a lelki bántalmazásból.
Képes vagy küzdeni, talpon maradni?
A szülői elidegenítés elleni küzdelem közben gyakran érzed magad magányosnak, értéktelennek, és tehetetlennek.
Ez nem szégyen! Nem miattad fordultak ellened a gyerekeid.
Csak erőforrás hiányos vagy, amin szükségszerű változtatni.
Sok szakemberrel szemben, belülről ismerem az elidegenítés minden bugyrát.
Időt, energiát, pénzt takarítasz meg a segítségemmel. Közössen feldolgozzuk azokat a traumákat, melyeken keresztülmentél.
Fel tudod venni a kesztyűt a bántalmazó, elidegenítő szülővel szemben, akár a mindennapi életben, akár a bíróságon.
Meg fogsz erősödni, ami a záloga annak, hogy újra egymásra találjatok a gyerekeiddel.
A cikk írójáról:
20 éve foglalkozom segítő munkával. Ez alatt több ezer kliensnek adtam tudásom legjavát.
Több, mint 30 évet éltem gyerekként, fiatal felnőttként szülői elidegenítésben.
Amióta felismertem, több száz elidegenített szülőnek nyújtottam támogatást a legnehezebb időszakokban is.
